falikép

Gabika néni lehetővé tette számunkra, hogy továbbra is a kisteremben legyen a festőszakkör. Köszönjük szépen ezt a remek kis barátságos helyet. Ezen kívül lehetőséget kaptunk arra, hogy a gyerekekkel közösen kifessük a kisterem hátsó falát. A múlt alkalommal erre kezdtünk készülni. Azt találtam ki, hogy talán úgy tehetnénk még személyesebbé ezt a témát, hogy a falakon megelevenedő történet a sajátunk legyen. Ezért saját történetet írunk. Gulácsy Lajosnak állítottunk emléket azzal, hogy az ő fantázia szüleményének, Na-Conxypannak a mintájára, mi is saját várost találtunk ki magunknak. A festőszakkörösök neveinek első két kezdőbetűjéből alkotott mozaikszavakból állítottuk össze ennek a csodavárosnak a nevét. ÍME: TOKL DÓBO ADBE ESZLOT LETE JARÉKE.
Megbeszéltem a gyerekekkel, hogy ha a következő alkalomra megtanulják ezt a kis nevet, akkor egy aprócska ajándékban részesülnek. Hadd edződjön a memóriájuk, főleg, hogy értelmetlen szavakról van szó, így még nehezebb a rögzítés.
Erről a kis városkáról írtunk magunknak egy mesét. Egy pokrócon, körben ülve, minden gyerekre sor került, mondatról mondatra állt össze a kis történet. Eleinte kissé döcögősen indult be a fantáziájuk, és nem is mindenki örült , hogy ennyire maguknak kell "aktívan" alkotni, de aztán a végére még az öltözőben is ontották a jobbnál jobb fordulat-ötleteket.
Volt aki mesélés közben párhuzamosan rajzolta is a kialakuló történetet.
Amint befejezzük a közös meseírást, rögtön közzéteszem. Már egy fél gépelt oldalnyit összemeséltünk, telis - teli mítikus elemekkel. Kíváncsian várom a folytatást.